HTML

CCSVI - a szklerózis multiplex vénás eredete

Egy olasz doktor, Paolo Zamboni felveti, hogy az SM (szklerózis multiplex) egyik fontos faktora lehet a nyaki vénás keringés elégtelensége. Eredményeit a világ számos országában alkalmazzák. Magyarországon még nem.
“Először átnéznek rajtad, aztán kinevetnek, aztán harcolnak veled, és végül nyersz.” (Mahatma Gandhi)
a blog szerzője elérhető: msccsvi@gmail.com

Linkblog

Friss topikok

CCSVI vita az Alberta Primetime-on – Simka válasza

2010/04/18 Vasárnap 18:21

 

Múlt héten az Alberta Primetime tartott egy vitát Brad Stewart albertai neurológus és a False Creek Sebészeti Központ klinikájának igazgatója, Mark Godley részvételével.

 Dr. Marian Simka, aki mintegy 250 beteget kezelt lengyelországi klinikáján CCSVI-vel, az alábbiakban reagál a vitában elhangzottakra(Simka eredeti levele angolul):

 

„Dr. Stewart hangsúlyozta, hogy az olaszországi tanulmányban (Zamboni eredeti tanulmánya) kimutatták, hogy nagyon sok páciensnél nem volt megfigyelhető javulás a beavatkozást követően. Ezek valós tények. De ha a belemegyünk a tanulmány részleteibe, akkor azt találjuk, hogy a korai stádiumban lévő páciensek (relapszáló-remittáló), általában javulnak. A progresszív páciensek állapota stabilizálódik (ez nem rossz, de nem olyan jó, mint a javulás). A krónikus fáradtság kérdését még nem tárgyalták – valószínűleg nem szükséges rámutatni arra, ez mennyire fontos probléma a páciensek számára. Akárhogy is, tudva, hogy minél korábban távolítják el a vénás akadályt, annál jobbak az eredmények, egy „várjunk még további bizonyítékokra, hacsak nincs más lehetőség az Ön számára” megközelítésnek nincs értelme. Ezzel szemben a kezeléseket a tünetek első jelentkezésekor el kell kezdeni.

 

És most szeretnék Dr. Godley állítására válaszolni.

 

Felejtse el, hogy az SM érrendszeri probléma. Az SM-et neurológusoknak kell kezelniük, míg az érszűkületek az érsebészek szakterülete.

Tudja, sebész lévén, soha nem szólnék bele egy neurológiai gyógyszer adagolásának kérdéseibe például. Akkor a neurológusok miért szólnak bele, milyen típusú műtétet kell, vagy nem kell elvégezni? Fogtak valaha szikét a kezükbe?

 

A stent elszabadulásáról szóló egész vita nevetséges. Mind azt mondják: „Ne hajtson végre stent beültetést a migráció kockázata miatt”. Senki nem beszél arról: Hogyan hajtsuk végre a beavatkozást, hogy elkerüljük ezt a komplikációt?

Lengyelországban rengeteg időt töltöttünk ennek a kérdésnek a megvitatásával. És ez csak egy technikai probléma, melyet meg LEHET oldani, és meg LETT oldva. Ez a megfelelő

  • beavatkozás előtti diagnosztika,
  • a megfelelő beavatkozás során alkalmazott taktika,
  • és a megfelelő stent választás kérdése.

A stentet a vénához kell igazítani. Az ilyen stent NEM KÉPES az elszabadulásra. És ha nem lehet a stentet a vénára szabni, vagy a stentre nincs szükség – akkor egyszerűen végrehajtjuk a ballonos beavatkozást. De Zamboni statisztikái szerint, a páciensek mintegy 50 %-nál a ballonozás nem elegendő. Ennél fogva, vagy ismételt ballonos beavatkozásokra lesz szükség (valószínűleg nem sok sikerrel), vagy az SM fog rosszabbodni. Vagy stentet kell használni. (Latinul: Aut, aut, tertium non datur).

 

Mi van a biztonsággal? A részlegünkben már mintegy 250 beavatkozást végeztünk el, és több mint 100 páciensnél került sor stent beültetésre. Súlyos komplikáció: ZÉRÓ. Bár, néhány páciensnél, akik nem vállalták a potenciális kockázatokat, csak ballonos angioplasztikát végeztünk.

 

Egy másik probléma. Nagyon sok orvos mondja: „Fel kell állítsuk a kapcsolatot az SM és a CCSVI között, és ha már ismerjük ezeket az adatokat, akkor tudjuk végrehajtani ezeket a kezeléseket.” Az ilyen megközelítés helyes? Nem!

Képzeljék el, 3-5 éven belül rendelkezésünkre állnak majd ezek az adatok. Valószínűleg (és ebben biztos vagyok, mert már rendelkezésemre állnak az eredmények), valahol Zamboni és Zivadinov adatai között lesznek: az SM betegek ~90%-ánál és az egészséges emberek ~10-20%-ánál mutatható ki a CCSVI. A beavatkozás tulajdonképpen nem vitatéma.

 

És most felejtsük el az SM-et. Immáron bizonyított tény, hogy nem megfelelő a véráramlás a test legfontosabb szervében, az agyban. Ez a zavart véráramlás nagyon sok olyan tünetben is manifesztálódik, melyeket nem is említenek az SM kritériumai között, mint: kimerültség, „agyi köd”, fejfájások, stb. Zamboni tanulmányából már kiderült, hogy ezek a tünetek drámai mértékben javulnak a megfelelő agyi keringés helyreállításával . Az elzáródott vénák felszabadítása egy meglehetősen egyszerű beavatkozás, egy biztonságos beavatkozás (sokkal biztonságosabb, mint ott hagyni azokat az „ördögi” elzáródásokat). Az igazi probléma tulajdonképpen: miképpen történjenek az operáció előtti vizsgálatok (Zamboni protokollja nagyon messze van az ideálistól).

 

  • Mi van az egyéb tesztekkel? (nagyon büszkék vagyunk az MRV protokollunkra (néhány kép megtekinthető a ccsvimri.blogspot.com oldalon).
  • Milyen endovasculáris eszközt kellene használni? (egy nagyon technikai probléma, de meg lehet oldani).
  • Milyen operáció utáni gyógyszerek kellenének? (tudjuk, hogy az orálisan szedhető antikoagulánsok nem igazán jók, de mi van a többi gyógyszerrel?).

Ezek a klinikai kísérletek igazi kérdései.

 

Lengyelországban azt mondjuk: „A kutya ugat, a karaván halad". 

 

Köszönet Haubert Péternek a fordításért

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://ccsvi.blog.hu/api/trackback/id/tr361936931

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

lacrima 2010.04.20. 21:02:57

A carotis szűkűlete korrigálandó ezzel egyetért a neurológus. Ezzel szemben a vénák szűkületét semmibe veszik, az, hogy esetleg az agyszövetekbe került vér károsodást okoz ( ugyanúgy mint a strokenál) senkinek nem jut az eszébe.

lám csak 2010.08.23. 08:43:07

ANALÓGIA: mennyi antibiotikumot kellene magamba nyomjak ahhoz, hogy a latrinából ehessek? Mert sejtszinten a vénás keringés is gondoskodik az átáramlott rendszer fölös anyagokat eltávolító funkciójáról. Ilyen megoldást keresünk, vagy inkább kitisztítjuk a lefolyót?

ANALÓGIA: mennyi lúgba kellene áztatni a lábamat (hogy milyen hatással, felejtsük el...), ha tömémny kénsavoldatba állok egy szál kalucsniban, egyre várva, hogy a cipőt szétmarja a sav? Mert arról senki sem beszél, mit művelnek a jelenleg üdvösnek kikiáltott szerek 20-30 év alatt... erre a lapra teszünk föl mindent (ráadásul úgy, hogy a hatékonyság 15 év után kérdéses), vagy a veszélyt akarjuk megszüntetni?

Van a szent tehenekről három évtizedes kettős vak vizsgálat?