Az Intervenciós Radiológusok Társasága (Society of Interventional Radiology) ezen a hétvégén tartja éves rendszeres összejövetelét Tampa városában (USA). A gyűlésen a legújabb felfedezéseket mutatják be, mintegy 5000 intervenciós radiológus részvételével.
Az összejövetelen ma előadott Dr. Michael Dake is, aki a Stanfordon a legelső amerikai CCSVI beavatkozást elvégezte. Dr. Dake prezentációja összefoglalja a CCSVI történetét, megmutatja az SM-mel való kapcsolatát, és beszél arról is, hogy miért fontos, hogy ha valakinél nyaki véna elzáródást találnak, akkor azt minél előbb orvosolni kell.
Elmondása szerint a CCSVI műtétet követően azonnali javulás áll be azokban a tünetekben, melyek nem köthetőek konkrét agyi sérülésekhez (MS foltokhoz), ilyenek például: fáradtság, fejfájás, érzékenység a melegre, vizelettel kapcsolatos gondok. (Amennyiben az SM nem volt előrehaladott a műtét előtt, akkor ezek akár teljesen el is múlnak.) Ezek a tünetek ugyanis nem az idegsejtek sérüléséhez köthetőek, hanem a vénás keringés zavara miatt fennálló oxigénhiányos állapot következményei.
Az előrehaladott SM tünetei, melyek konkrét agyi területek sérülése miatt jelentek meg (ilyen pl. a mozgáskorlátozottság) nem mutatnak rövid távon javulást, mivel itt tönkrement a mielin hüvely, aminek regenerálódni kellene. Erre egyelőre nincsenek megfigyelések, hogy egyáltalán bekövetkezik -e. Ebben az esetben is fontos azonban, hogy az újabb agyi sérülések elkerülése a vénás keringés rendbehozatalával megáll, a páciens állapota nem romlik tovább.
Itt az eredeti videó, Dr Dake előadása 45:30 -kor kezdődik, a csúszkával oda lehet tekerni. Mivel ez az eredeti videó csak korlátozott ideig elérhető, feltöltöttem más tárhelyre is, itt is megtekinthető ugyanaz az előadás 2 részletben:
második rész:
Frissítve 2010 május 1:
Dr. Dake (Stanford Egyetem) volt az első Amerikában, aki foglalkozni kezdett a CCSVI-vel. Az alábbi interjúban elmeséli, hogyan történt mindez.
Egy páciens felesége kereste fel, hogy halott dr Zamboni eredményeiről. Dake először kritikusan állt a dologhoz, de a papírokat olvasva megyőzőnek találta azokat. Az első SM-es páciensét megvizsgálva "kritikus elzáródást" talált a nyaki vénájában, ezért megműtötte. (Ez 2009 végén történt azóta a páciens jól van)
Azóta mintegy 40 SMest műtött meg és az a tapasztalata, hogy a műtétek után mintegy 50%-kal csökken például a fáradtság mértéke az SMesekben (persze ez függ az SM fajtájától is)
Jelenleg egy tudományos kísérletet készítenek elő, ami a vénás rendellenességek vizsgálatáról és kezeléséről szól (és nem az SMmel való kapcsolatról). Még nem tudják, hogy a CCSVI kezelésnek milyen hatása van az SM betegségre, de azt tapasztalták, hogy nagyon sok tünet javul a CCSVI műtéttel, azaz a vénák kitágításával.
Természetesen elismeri, hogy a placebo hatás itt is közrejátszhat, és hogy a páciens beszámolók nem lehetnek teljesen objektívek és jól mérhetőek. De, itt szerinte valamivel többnek kell lennie, mint placebo hatásnak, ezért terveznek tudományos kísérletet ennek alátámasztására.
A következő problémákkal szembesülnek: az engedélyeztetési eljárás során már tárgyalnak a hatóságokkal, de mivel ez egy angioplasztikai kísérlet, lehet hogy lesznek még problémák az engedélyezéssel. A másik probléma a kísérlethez szükséges összeg előteremtése.
Szerinte mától számítva 3 hónap múlva kezdődhet az első páciens vizsgálata.
Tudja Zamboni és mások eredményeiből, hogy előfordulhat véna visszazáródás főleg a nyaki vénáknál, ezért ez is egy kiemelten figyelendő téma lesz: milyen gyakoriságú a visszazáródás, és milyen eszközökkel (pl stent) lehet megakadályozni azt.
Szerinte jól halad a CCSVI vizsgálata, bár úgy tűnhet hogy mostanában megálltak a dolgok, de mindenki dolgozik, ez egy lassú folyamat lesz, és arra is fényt kell deríteni, hogy mi okozza a vénás elzáródásokat.
Elmondása szerint az első pár tucat páciens arra volt jó, hogy tapasztalatokat szerezzenek, egyáltalán mit lehet, érdemes vizsgálni egy ilyen kísérletnél, ezért megálltak a műtétekkel és most a kísérletet szervezik.
Elmondása szerint a neurológus társadalom inkább gyógyszer párti, míg a sebészek a szikét kedvelik. Egy sebészeti kísérletben nem egyszerű a kísérlet alapjai lefektetni. Először kísérletezni kell, hogy egyáltalán látszódjon: mit érdemes vizsgálni, milyen eszközzel, hogyan és mit érdemes mérni. A neurológus kísérletekben ez jóval egyszerűbb szerinte, mivel ott már általában előre adottak a gyógyszer hatását mérő módszerek.
Elmesélte, hogy amerikában minden kórházban rendszeresen használnak stenteket vénákban, ám ezeket nem lehet egy tudományos kísérletben felhasználni, mivel nem FDA által elfogadott eszközök. Mivel a gyártónak nincsen pénze minden használati módra engedélyeztetni az adott stentet.
Azt tanácsolja az SMeseknek, hogy legyenek türelemmel, hiszen kísérlet halad, és egyre kisebb lesz a beavatkozás kockázata.
