A CCSVI Alliance cikke, Haubert Péter fordítása.
Az a hipotézis, hogy az SM-ben van egy érrendszeri faktor is, nem új gondolat. Ezt inkább alátámasztják 170 évre visszanyúló tudományos megfigyelések. Míg az SM autoimmun teóriái a jelenlegi SM kutatásokat uralják, az első tudományos megfigyelések nagyon erősen támogatták az érrendszerrel történő korrelációt, ha nem egyenesen az érrendszeri okot.
Az alábbiakban az érrendszeri kapcsolat és az SM közötti kutatások dokumentálásának rövidített időrendjét adjuk meg. részletesebb információ Dr. E. Mark Haacke History of vascular observation in MS című művében és dr. Haacke honlapján: http://www.ms-mri.com/history.php
1839, Cruveilhier
Putnam (1) szerint, aki 1936-ban úttörő munkát végzett az SM és az érrendszeri rendellenességek közötti kapcsolat vonatkozásában, az első megfigyeléseket a francia anatómus Cruveilhier(2) írta le 1839-ben. Cruveilhier szklerózisos területeket hasonlított össze embolizáció eredményeivel.
1863, Rindfleisch és Charcot
1863-ban, Rindfleisch (3) mikroszkóppal figyelte meg SM betegek agyát, és feljegyezte az eltömődött éredényeket az egyes plakkok közepén. Ugyanebben az évben Charcot (4) leírta az érrendszeri akadályoztatottságot az SM-ben.
1934-1953, Putnam
Putnam az akadályoztatott vénás áramlás hatását tanulmányozta kutyák cerebrális vénáiban. Ezeknél az állatoknál - a véna mesterséges elzárását követően - számos olyan tünet alakult ki, mely hasonlóságot mutat az encephalitiszhez vagy szklerózis multiplexhez. Az ő megjegyzése ez volt (5):
„A hasonlóság ezekhez a károsodásoknál és nagyon sok a szklerózis multiplex esetnél megfigyeltnél annyira szembeszökő, hogy a konklúzió majdnem elkerülhetetlen, hogy a vénás akadályoztatottság az alapvető közvetlen előzménye a tipikus szklerotikus plakkok kialakulásának.”
Putnam és kollégái a Bostoni Városi Kórház neurológiáján, a Harvard Egyetemen és a Columbia Egyetemen folytatták az agy és a központi idegrendszerben a véráramlás megszakítása által okozott károsodások kutatását egészen az 1950-es évek közepéig.
1942, Dow és Berglund
Dr. Robert Dow és George Berglund folytatták Dr. Putnam kutatásait további vénás kapcsolatokat találva az SM-es károsodásokkal. A szerzők megjegyzik, hogy Ribbert (6) korábban fenntartotta, hogy a demielizálódott területeket összeköttetésbe lehet hozni korábbi disszeminált trombózissal. Leírt minden szklerotikus folt közepén egy eltömődött centrális vénát.
1950, Zimmermann és Netsky
Dr. Zimmermann és Dr. Netsky folytatták Dow és Berglund kutatásait. Feljegyezték, hogy a károsodások valóban vénás természetűek, de nem kis trombózis okozza őket, amint azt Putnam feltételezte (7).
1963, Fog
Dr. Torben Fog, dán professzor megjegyezte, hogy az SM-es károsodások elsősorban a kisebb vénák körül találhatók. Fog ezeket az eredményeit egy sor holttest agyának tanulmányozásának eredményei (8) alapján állította:
„30 plakk mutatta, hogy határozottan követik a vénákat, úgy, hogy a vénák iránya és átmérője meghatározzák a plakkok alakját, irányát és méretét.”
1973-1981, Schelling
1973-ban az innsbrucki Egyetemen, F. Alfons Schelling, M.D. elkezdte vizsgálni az emberi koponya vénás kimenetek szélességében található hatalmas különbségeket. Ennek a kutatásnak az eredményei 1978-ban kerültek publikálásra az „Anatomischer Anzeiger” (9), a német nyelvű anatómiai társaságok lapjában.
Schelling 1981-es a salzburgi Neurológiai megbetegedések kórházában tett felfedezése az SM-es betegek koponyáiban található vénákban található szembeszökő anomáliák foglalták le a szerző karrierjének következő évtizedeit. Kritikus megfigyelés volt a vénás részvétel az SM kialakulásában (7) és a léziók formálódásában. Megelőzve Dr. Zamboni hasonló (de részletesebb) CCSVI hipotézisét, Dr Schelling érzékeltette, hogy az SM kialakulása részben lehetséges a vénás vér központi idegrendszerbe történő „visszaáramlásának” (reflux) eredményeként. Míg Dr. Schelling korai hipotézise most nagyon lényegesnek tűnik, amikor Schelling nyilvánosságra hozta kutatásait, nevetségessé tették, elutasították, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyták.
dr. Schelling oldala, nagyon érdekes olvasmányokkal: http://www.ms-info.net/
1981, Allen és mtsi.
Az érrendszeri mechanikus hatásokra I.V. Allen megfigyelései nyújtanak további bizonyítékot, aki felfigyelt a vénák körüli széles véredény ágyra és a véna törzs kiszélesedésére, mint az agyi nyomás átmeneti növekedésének jelzőjére (10).
1987, Adams és mtsi.
C.W.M. Adams, aki az SM-es plakk kialakulás mikroszkópos szövettanára specializálódott (histopatológia), elvégzett egy sor kísérletet 80-as években, melyek igazolták az SM plakokk kialakulásának alapvetően érrendszeri természetét (11).
1990, Kermode és mtsi.
Egy gondolatébresztő publikációban,
„A vér-agy gát lebomlása megelőzi a tüneteket és az új károsodások egyéb jeleit az MRI- felvételeken,”(12)
Kermode és mtsi. négy aprólékosan kidolgozott eset segítségével demonstrálta, hogy a vér-agy gát áttörése az SM tüneteinek megjelenése előtt történik meg. Kermode kimondja, „Ez támogatja azt a nézetet, hogy a vér-agy gát egy hibája, és az ebből eredő gyulladás, egy korai és valószínűleg kritikus tényező az új lézió kialakulásában (patogenezisében), a szklerózis multiplexben. Kermode azt is megjegyzi, Az ilyen perivaszkuláris gyulladások [vénák körüli gyulladás] szintén láthatók a normálisnak tűnő fehérállományban is… ahhoz a feltételezéshez vezetve, hogy az SM-ben tapasztalható érkörüli gyulladások előfordulhatnak a mielin pusztulás hiányában is, azt érzékeltetve, hogy érrendszeri esemény bekövetkezése szükséges a strukturális károsodás kifejődése előtt.”
1994, Kwon & Prineas
Igazolva Kermode észleléseit, Kwon és Prineas hisztológiai tanulmányai alátámasztották, hogy a a vér-agy gát átjárhatósága még a demielizáció előtt feltűnik (13).
1998, Juurlink
Egy hipotetikus prezentációban (14) a Kanadában található Saskatooni Cameo MS & Neuroscience Kutatási Központ munkatársa B.H.J. Juurlink széles kutatási anyagban kötötte össze az SM és a fehérvérsejt átszivárgást a központi idegrendszerbe az abnormális áteresztő képesség következtében. Juurlink munkája, mely a hypoperfúzió (csökkent véráramlás) szerepét hangsúlyozta, egy figyelemre méltó esetet épített fel az endothelium leépülésére, mint a vér-agy gát leépülésére, melyet gyakran tekintenek az SM kulcsjellemzőjének.
Zamboni, Zamboni és mtsi., 2006; 2009
2006-ban (15), a CCSVI indítványozása előtt publikált egy anyagot megjegyezve a figyelemreméltó hasonlóságokat a Krónikus Vénás Rendellenesség és az SM között, beleértve a hasonló károsodásokat és a vas/vérfibrin lerakódásokat.
2009-ben (16) Dr. Zamboni duplex ultrahang használatával erős korrelációt mutatott ki a CCSVI és az SM között.
2008, Ge és mtsi.
Ge, Zohrabian és Grossman az elérhető csúcstechnológiás ultra magas felbontású képalkotó eljárásokat használva „leírják az SM-es léziók vénakörüli kapcsolatát” (17). Eddig soha nem látott felbontású képeken, Ge és mtsi. megjegyzik, hogy 80 tanulmányozott RRSM-es betegnél, „mindegyik lézió szigorú perivaszkuláris eloszlást mutatott, az erek formáját, irányát és lefutását követve”. Megjegyezték, hogy
„ezek az észlelések, melyeket soha nem mutattak ki a hagyományos MRI-vel, nem csak lehetővé teszik élőben bemutatni a direkt bizonyítékokat az SM vaszkuláris patogeneziséről, hanem fontos lehet a léziók aktivitásának, és a terápiás hatások nyomon követésénél.”
McQuaid, 2009
McQuaid, Kirk, és mtsi. Írországban egy évtizedet töltöttek el az SM-es plakkok kifejlődésének és az SM patogenezisének kutatásával. Munkájukat összefoglalva, McQuaid és mtsi. (2009) (18) igazolják, hogy „a vér-agy gát diszfunkciója lényeges fémjele az SM-nek.” Továbbá, megjegyzik, hogy az abnormális vérfibrin kiáramlás (amint azt Zamboni 2006-os hipotézisében említi) az egyik „legkorábbi esemény mely az SM léziók kialakulásával összefüggésbe hozható,” megjegyezve végül „hogy a vérfibrin funkcionálhat, mint közvetítő a nyugalmi állapotban lévő mikroglia sejtek elsődleges aktivásában, mely megnövekedett fagocitózishoz vezet” (más szavakkal, a vér-agy gáton átjutott vérfibrin az endotheliális diszfunkció miatt hatással van a központi idegrendszerre, és az ezeket kísérő immun tevékenységre.).
Összefoglalás
Az SM-es léziók legkorábbi, 150 éves leírásától kezdődően a jelenlegi legmodernebb csúcstechnológiás hisztológiai és MR képalkotó eljárásokig és tanulmányokig egyértelmű kapcsolat mutatható ki az SM és az érrendszer között. A legfrissebb észlelések szerint az érrendszer diszfunkciója (bármi is az oka), megelőzheti mind a T sejtek, mind a B sejtek aktivizálódását és a demielinizációt segítve az SM immun és érrendszeri komponensei közötti komplex összjáték megértését.
Eddig tartott a CCSVI Alliance cikke, hadd fűzzek hozzá még egy érdekes gondolatot:
Az érrendszeri eredet mellőzése
Ide kívánkozik még annak története, hogy hogyan került végül az SM érrendszeri eredete parkolópályára.
Putnam idején nagy szakmai presztízs csata bontakozott ki dr. Putnam és egy bizonyos dr. Rivers között, aki szintén megalkotott egy állat modellt az SM vizsgálatához, melynek során más állatok agyszöveteit juttatják egy egér agyába, az egér ettől SM szerű tüneteket produkál és demielinizáció indul el az agyában. Ezt a modellt EAE-nek hívják és a kialakulásához szükséges hogy idegen anyagot fecskendezzenek az egér agyába.
Ezzel szemben álltak Putnam kutyái, ahol csupán a véna elszorításával elérték az SM szerű tünetek és a demielinizáció megjelenését. Ám Putnamnak nem sikerült „vérhigítókkal” javulást elérnie, valószínűleg ezért ejtették (és közbejött egy világháború is) végül Rivers modelljét használják a mai napig a neurológusok, ennek segítségével dolgoznak ki gyógyszereket az SM tüneteinek enyhítésére.
Hivatkozások:
1 Putnam (1939). Evidences of vascular occlusion in multiple sclerosis and encephalomyelitis. Arch. Neurol. Psychiatry 6: 1298-1321.
2 Cruveilhier (1835-1842) Anatomie patholoque du corps humain. Paris, Baillere, Vol 2.
3 Rindfleisch (1863). Histologisches detail zu der grauen degeneration von gehirn und rueckenmark. Arch. Path. Anat. Physiol. Klin. Med. 26: 474
4 Charcot (1868). Histologie de la sclerose en plaques. Gaz Hopit Civils Milit. 41: 554-566
5 Putnam (1935). Studies in multiple sclerosis: encephalitis and sclerotic plaques produced by venular obstruction. Arch. Neurol. Psychiatry. 33: 929-940.
6 Dow, Berglund (1942). Vascular Patten of Lesions of Multiple Sclerosis. Arch. Neurol. Psychiatry. 1942;47(1):1-18
7 Zimmermann, H.M., Netsky, M.G.: The patology of multiple sclerosis. Res. Publ. Ass. Nerv. Ment. Dis. New York 28,
8 Fog (1963). On the vessel-plaque relations in the brain in multiple sclerosis. Acta Psychiat Neurol Scand.- 1963;39, suppl. 4:258
9 Schelling (1986) Damaging venous reflux into the skull or spine: relevance to multiple sclerosis. Med Hypotheses. 1986 Oct;21(2):141-8
10 Allen et al. (1981) Demyelinating diseases. The pathology of multiple sclerosis: fact, fiction and hypothesis. Neuropath and Applied Neurobiology. 1981; 7:169.
11 Adams et al. Periventricular Lesions on Multiple Sclerosis: Their Perivenous Origin and Relationship to Granular Ependymitis. Neuropath and Applied Neurobiology. 1987; 13:41-152.
12 Kermode, et al. Breakdown of the Blood-Brain Barrier Precede Symptoms and Other MRI Signs of New Lesions in Multiple Sclerosis. Brain. 1990; 113: 1477-1489
13 Kwon, Prineas. Blood-brain barrier abnormalities in longstanding multiple sclerosis lesions. An immunohistochemical study. Journal of Neuropathol Exp Neurol. 1994; 53(6):625-36
14 Juurlink. The multiple sclerosis lesion: initiated by a localized hypoperfusion on a central nervous system where mechanisms allowing leukocyte infiltration are readily upregulated? Medical Hypotheses. 1998; 51:299-303
15 Zamboni et al. The Big Idea: Iron-dependent inflammation in venous disease and proposed parallels in multiple sclerosis. Journal of the Royal Society of Medicine. 2006; 6:989-593
16 Zamboni et al. Chronic cerebrospinal venous insuffiency in patients with multiple sclerosis. J Neurol Neurosurg Psychiatry. 2009; 80:392-399
17 Ge et al. 7T MRI: New Vision of Microvascular Abnormalities in Multiple Sclerosis. Archives of Neurology. 2008;65(6): 812-816
18 McQuaid et al. The effects of blood-brain barrier distruption on glial cell function in multiple sclerosis. 2 Neuroscience Ireland Conference. 2009; 37: 329-331
