2010. május 7.
Dr. Lorne Brandes cikke
Amint ezt a blogot írom, SM betegek százai vonultak fel a törvényhozás épületei elé Kanadában mindenhol, kérve a provinciákat, hogy azonnal kezdjék meg a CCSVI tesztelések és kezelések finanszírozását.A Liberális Párt által támogatott Kanadai SM Társaság lobbizni kezdett Ottawában 10 millió dolláros kutatási alapért, mellyel segíthetnének a klinikai kísérletek és kutatások beindítását.„Az SM közösség megszólalt. Szeretnének hozzáférni a CCSVI diagnosztizáláshoz és kezeléshez Kanadában. Az SM Társaság már elkötelezte magát a CCSVI kutatása mellett, és most kérjük a Kanadai Kormányt, hogy vegye ki ebből a részét,” kommentálta Linda Lumsden a Kanadai SM Társaság elnökségi tagja.
...
A CCSVI (klinikai kísérleteken kívüli) kezelésének ellenzői folyamatosan a biztonsági kérdéseket feszegetik, helyes-e ezt a módszert SM betegek nyaki vékony vénáinál alkalmazni. Nem fognak súlyos mellékhatásokkal járni ezek a kezelések?
Tulajdonképpen nem könnyű válaszolni erre a kérdésre. Miért nem? Mivel Zamboni által publikált SM-el kapcsolatos tanulmányok kivételével, úgy tűnik, nincsenek korábbi jelentések, a juguláris vénák ballonos venoplasztikájáról szóló klinikai kísérletekről nem is beszélve a teljes orvosi irodalomban! Más szavakkal, amíg Dr. Zamboni nem kapcsolta össze a juguláris véna elzáródást és az SM-et, úgy tűnik senki nem fordított figyelmet a nyaki vénák tünetmentes rendellenességére, még kevésbé a kezelésükre.
A tárgyban, az American Heart Journalban megjelent átfogó áttekintésben, Mueller és Sanborn írta: „Az angioplasztika történetét… az intellektuális és technológiai fejlődés folyamatos áradta jellemezte. A nem műtéti úton történő érhelyreállítás ígérete és ezek az eszközök iránti féktelen rajongás vezetett oda, hogy annak ellenére használjuk ezeket, hogy hosszú távú vagy randomizált adat állna rendelkezésre, biztonságosságukra vagy hatékonyságukra.”
Hiszik vagy sem, Andreas Gruentzig, az elzáródott artériák kezelésére szolgáló modern ballon katéterek „atyja” 1975-ben a konyhaasztalán tökéletesítette és készítette eszközeit. Miután végrehajtott néhány kísérletet állatokon és emberi holttesteken, 1977-ben végrehajtotta első szívkoszorúér angioplasztikás beavatkozását egy „konyhai katéterrel” egy élő személyen!
Miután bemutatta első négy angioplasztikás beavatkozásának eredményeit az American Heart Association ülésén még abban az évben, a jelentések szerint kollégái tapsban törtek ki, álló ovációval elismerve ezt az áttörést. Ezt követően Gruentzig minden felé utazott az országban és bemutatta módszerét a többi orvosnak.
Hamarosan az angioplasztikát széles körben alkalmazták, és a mai napig nem történtek megfelelő klinikai kísérletek!
Ha Dr. Zamboni 1977-ben tette volna fedezését, az SM betegek valószínűleg habozás nélkül vagy kis gondolkozással megkapták volna „felszabadító” kezelésüket, a lelkes Gruentzig alapelvek szerinti korban, és minden bizonnyal nem lett volna szükség a XXI. század által megkövetelt időrabló, és szigorú klinikai kísérletekre.
A múlthoz való visszatérés mellett állok ki? Nem. De kijózanító hallani, hogy a ballonos angioplasztika, ez a hatékony, gyakran életmentő és széles körben alkalmazott módszer, mennyivel kevesebb vizsgálaton ment keresztül alkalmazása előtt, mint Dr. Zamboni ballonos venoplasztikája a CCSVI kezelésére… ezt szem előtt kell tartaniuk azoknak, akik további kísérletek és tanulmányok elvégzéséhez kötik az elzáródott nyaki vénák kezelését.
Dr. Lorne Brandes
fordította: Haubert Péter
