Dr. Lorne Brandes kanadai orvos cikkében felteszi a kérdést:
Az emberi test melyik szerve NEM szenved károsodást, amikor a hozzá kapcsolódó véna elzáródik, vagy elszűkül?
A válasz: Mindegyik károsodik! Három nagyon jól ismert és jól dokumentált eset:
- Májzsugor és májkárosodás a máj vénájának elzáródása következtében (Budd-Chiari szindróma)
- látás károsodás a retina véna elzáródása következtében
- fulladás és tüdő problémák a tüdő vénájának elzáródása következtében
Fentiek alapján elképzelhető, hogy testünk legbonyolultabb szerve, az agy nem szenved károsodást, ha a fő vénái elszűkültek, elzáródtak?
Egy fiatal fiú esete során megfigyelhető volt, hogy mi történik, amikor az egyik vagy mindkét nyaki juguláris véna hirtelen elzáródik egy vérrög miatt. Megnövekedett koponyaűri nyomás, fejfájás, tudatállapotváltozás, letargia, kettőslátás, látásvesztés és szemideg gyengeség.
A tünetek ismerősek minden SM-es számára.
Persze sok neurológus azonnal rávágná, hogy a koponyaűri nyomásfokozódás nem az SM tünete, azonban sok esetben ez megfigyelhető SM-ben, mind felnőtt, mind gyermek esetében.
Tudjuk -e hogy az SM és a CCSVI összefüggenek? A válaszom: az eddigi adatokból tudjuk, hogy összefüggenek, azonban még nem tudjuk mindenre a választ, tovább kell kutatni.
De a kutatások mellett, mit tegyünk azokkal az emberekkel, akiknek el vannak záródva a nyaki vénáik(SM-től függetlenül)? A fentiek tükrében bizonyított, hogy a vénás szűkületek az emberi test minden szervében kárt tesznek, és az is bizonyított, hogy az agyat ellátó nyaki véna szűkülete milyen súlyos tüneteket képes produkálni, akkor nem kellene ezeket az embereket azonnal megműteni?
Szerintem meg kell. Morálisan és tudományosan is ez az egyetlen helyes út.
dr. Lorne Brandes
------------------------------------------------------------------------
Dr. Lorne Brandes egy kanadai orvos előző cikke megjelent a CTV oldalán. Ebből a cikkből közlünk most részleteket:
A Manitobai (Kanada) CCSVI Egyesület meghívására részt vettem a CCSVI talákozón, ahol Duncan beszámolt az élményeiről:
Az est egyik előadója Duncan Thornton 47 éves író volt, aki testvérével együtt Lengyelországban megműttette magát CCSVI-vel.Duncan már fiatal kora óta fráadtsággal küzdött, de csak a beszéd és vizelet problémái megjelenése után diagnosztizálták SM-mel.
- Nem tudom, hogy meggyógyultam-e. Igazából szerintem még mindig SM-es vagyok. De az életminőségem drasztikusan javult. - Duncan elmondása szerint a hideg végtagjai és az "agyi köd" jelentősen javult, szinte azonnal a műtét után, az elmúlt egy hónapban pedig gyakorlatilag megszűnt. - 1 hónapja még nem tudtam volna ide kiállni és beszédet tartani. Öt perc után egy székért könyörögtem volna.
Duncant történetét hallgatva elgondolkodtam. A műtét utáni azonnali javulás vajon valódi, vagy csak placebo hatás? És akkor hirtelen egy nagyon hasonló orvosi példa jutott eszembe. Mint fiatal orvos gyorsan megtanultam a szívelégtelenség tüneteit: jéghideg végtagok, a páciens levegőért kapkod, mivel a szív nem tudja tovább pumpálni a vért, az a tüdőbe áramlik és a páciens nem kap levegőt. Mindez percek alatt helyreáll, eltűnik, amint a beteg megfelelő injekciót kap, ami segíti a szivet hatásosabban működni.
Nem lehet hogy ugyanez a hatás érvényesül, amikor CCSVI-ben megnyitják az elzáródott nyaki vénákat és az agy újból oxigénhez jut? Az idegsejtek újra tudják végezni a dolgukat az autonóm idegrendszer pedig újra tudja szabályozni a végtagok hőmérsékletét.
Lényegtelen, hogy az elzáródott véna kitágítása milyen hatással van az SM-re, illetve hogy áll-e bármilyen kapcsolatban vele. Nem Duncan az egyetlen páciens, akinél hasonló javulást láttunk. (szerk megj. például az öszes megműtött kuvaiti páciens tapasztal javulást, meg úgy általában a megműtött páciensek nagy része is)
A javaslatom: Abban megegyezhetünk, hogy egy alaposan előkészített klinikai kísérletsorozat a legalkalmasabb az SM és a CCSVI kapcsolatának megállapítására, azonban van egy nagyon fontos életminőséget érintő kérdés, amin nem lehet átlépni. Az eddig megjelent tanulmányokból és beteg tapasztalatokból bebizonyosodott, hogy sok tünet, mint pl. a krónikus fáradtság javítható egy véna kitágításával, akkor miért nem finanszírozza az egészségügy ezt a beavatkozást? (szerk megj: kuvaitban már megtették) Dollár milliók mennek el minden nap egyéb, kevésbé hatékony és kevésbé igazolható kezelésekre, elég csak például a nem megfelelően felírt antibiotikum kúrákra gondolni.
Ezért felülbírálom korábbi álláspontomat, miszerint csak és kizárólag tudományos kísérletek körében szabad ezeket a véna tágításokat elvégezni. Hiszen például a rákos betegeknek is csak mintegy 1%-a vesz részt klinikai kísérletekben. Visszatartjuk a többi 99%-tól a rák kezelését? Persze hogy nem. Akkor miért a CCSVI legyen a kivétel?
A lényeg: vegyük ki az SM-et az egyenletből. Az egészségügyi közellátásban tegyük elérhetővé a CCSVI vénafelszabadító műtéteket, ami megszünteti a fáradtságot és egyéb komoly tüneteket.
Mivel ez alapvető emberi jog, ezért ez az egyetlen helyes megoldás.
dr. Lorne Brandes
