Az International Symposium on Endovascular Therapy (ISET) 2011 egy rangos érsebészeti konferencia, melynek kiemelt témája volt a CCSVI. A rendezvényről két cikket közlök, az első cikk a The Heart magazinban jelent meg (forrás), a lényeges tények összefoglalója:

- Ezt a dolgot az SM betegek viszik előre az internet segítségével - mondja Dr. James Benenati (Baptist Heart and Vascular Institute, Miami, FL) - A képzett betegek és családtagjaik tudják hogyan kell keresni az interneten, és amint ez a kezelési lehetőség felmerült, futótűzként terjedt. Az ISET konferencián Benenati a SIR elnökeként (Society of Interventional Radiologists, USA) a következőt mondta: Felelős intervenciós radiológusok, csakúgy mint a professzionális társaságok egyet kell hogy értsenek, hogy bizonyított, hogy az SM betegek számára hasznos a CCSVI beavatkozás, mégha az adatok nem teljesen egyértelműek is. A legtöbb orvos támogatja a kutatást, de a SIR nem támogatja azt, hogy az orvosai részt vegyenek a CCSVI kezelésében, kivéve ha az egy kutatás része.

Dr Michael Dake (Stanford University, Palo Alto, CA) aki már végzett ilyen beavatkozást azt mondta, hogy az újabb tanulmányok már úton vannak, beleértve szövetvizsgálati, valamint állatokkal végzett kutatásokat is, csakúgy mint UH és MRI diagnosztikai vizsgálatokat is. Szerinte fontos, hogy tudjuk: ha el is végzik a CCSVI műtétet egy betegen, az orvosai tudják -e objektiven mérni a beteg állapotjavulását?

Dr Zamboni szerint a jelenlegi műtétek eredményeit megfigyelve az intervenciós radiológusoknak és az SM szakembereknek már el kellett volna fogadniuk a CCSVI kezelés hatásosságát, azonban a jelenlegi helyzet az, hogy kizárólag randomizált, placebo kontrollált kutatási eredmény győzné meg a neurológusokat.

A második cikk fordítása: 

Írta: John Gever vezető szerkesztő, fordította: Réz Krisztina
forrás: MedPage Today Megjelent: 2011.01.17-én

MIAMI BEACH – Bár közeledett a neurológusok és az érsebészek véleménye az SM ellentmondásos érrendszeri elméletének értékelésében, de fontos kérdésekben továbbra is véleménykülönbség mutatkozik a két csoport között.

Ez a Nemzetközi Érsebészeti Kezelési Konferencia (ISET.org) hétfői vitafórumának eredménye, melyen részt vett a Nemzeti Szklerózis Multiplex Társaság (NMSS) vezető egészségügyi tisztviselője, aki neurológus, valamint a sebészközösség több képviselője és az elmélet sokkal erőteljesebb vizsgálatát követelő betegek egyik szószólója.

Ahogy Észak- és Dél-Korea néz farkasszemet a demilitarizált zóna felett, úgy vált feszültté a neurológusok és az érsebészek viszonya azon elmélettel kapcsolatban, mely szerint a jugularis véna szűkülete megakadályozza a vér kiáramlását az agyból, ezzel az SM egyik jellemző tünetét, az idegrendszer gyulladását okozva.

Habár az elmélet nem újkeletű, a vele kapcsolatos vita 2008 vége felé kezdődött, amikor olasz kutatók azt állították, hogy krónikus központi idegrendszeri vénás elégtelenséget, azaz CCSVI-t találtak majdnem minden vizsgált SM-betegben, valamint hogy a vénás érplasztika (egyes betegeknél stentet alkalmazva) sokuknál csökkentette vagy megszüntette a betegség tüneteit.

Bár sok neurológus mélyen szkeptikus, az eredményt ismerő SM-betegek ezerszámra rohamozták meg kezelőorvosaikat kezelést kérve. Sokan közülük olyan érspecialistákat is találtak, akik ellátnák őket, ha nem is az Egyesült Államokban, de Lengyelországban, Mexikóban, Costa Ricán vagy Indiában.

Sok beteg – köztük a konferencián résztvevő Sharon Richardson, aki az eljárás alkalmazása érdekében létrejött egyik érdekképviseleti szervezet (ccsvi.org) vezetője – azt jelezte, hogy a kezelések javítottak állapotukon. Ugyanakkor széles nyilvánosságot kaptak egyes sikertelen esetek is, beleértve azt a kanadai SM-beteget, aki novemberben Costa Ricán halt meg egy vénaplasztikát követően, amely szétroncsolta az ércsatornát és a páciens elvérzését okozta.

Az NMSS orvosi vezetője, Jack Burks doktor, aki szintén résztvett a konferencián elismerte, hogy az ellentét tulajdonképpen a szakterületek küzdelme. Egy tréfás hasonlattal élve úgy ábrázolta a helyzetet, hogy az érsebészek a „cowboyok”, akik túlértékelik az érsebészeti kezelések pozitív hatásait annak érdekében, hogy az elszánt betegektől pénzhez jussanak. A neurológusok részéről pedig, tette hozzá, „a kereskedelmi érdekek felülírják a tudományos vizsgálatok eredményeit”.

Más oldalról, mondta Burks, a neurológusok egyrészt tartanak saját jövedelmező bevételük elvesztésétől, másrészt  eszközök a gyógyszergyárak kezében, akik a sebészeti terápia előretörése esetén értékesítési bevételük csökkenésétől félnek.

Dr. Burks szerint a valódi áttörés az lenne, ha a neurológusok, érsebész specialisták és az SM-betegek olyan egységes álláspontot alakítanának ki, melyet minden oldal támogat. A három csoport képviselőiből egy akciócsoportot alakítva még az idén nyilatkozatot kellene kiadniuk, mondta dr. Burks.

Saját, neurológusi szempontjából dr. Burks azzal a javaslattal élt, hogy a CCSVI-alapú gyógyítások biztonságosságát és előnyeit vizsgáló kutatás ne csak arra irányuljon, hogy bebizonyítsa az eljárás pozitív hatását a betegekre életminőségével kapcsolatban, hanem ennél szélesebb területre.

A dr. Burks szerint elérendő célok többek között a következők:

• a CCSVI megállapítására szolgáló legjobb tesztmódszer kialakítása,
  
• az eredmények mérhetővé tétele,
  
• az optimális eljárások kialakítása, pl. a ballonok és sztentek használatával kapcsolatban,
  
• a CCSVI szakértőinek képzése és kezelőközpontok kialakítása,
  
• a hosszútávú eredmények feltárására betegnyilvántartás létrehozása,
  
• a CCSVI-kezeléssel kapcsolatos egészségügyi turizmus bármi áron történő megszüntetése.

Úgy érvelt, hogy mindenféle kezelést egy hivatalos kutatási protokoll részeként kellene végezni, melyet intézményi bírálóbizottságok (IRB-k) felügyelnek.

Dr. James Benenati, az Intervenciós Radiológusok Társaságának (SIR) elnöke, aki szintén résztvett a vitafórumon, dr. Burks javaslatainak legtöbbjét támogatta, a bírálóbizottságok felügyeletének elvárását azonban nem helyeselte. „Tiltakozunk az ellen, hogy minden beteget szoros megfigyelés alatt tartsunk. De ha nem is veszünk részt a kutatásban, akkor is legalább egy saját protokollt kell kialakítani és a betegeinket alaposan meg kell figyelni.” A vitafórum egy másik résztvevője még egy ennél jóval enyhébb elképzelést adott elő azzal, hogy inkább otthagyja az egyetemi kutatómunkáját, de nem akar megfelelni az egyetemi IRB elvárásainak.

Dr. Salvatore Sclafani, a brooklyni SUNY Downstate Egészségügyi Központ radiológiai elnöke a CCSVI vizsgálatát, valamint pozitív eredmény esetén kezelését a Központban szándékozik elvégezni. Elmondta a hallgatóknak, hogy az IRB elutasította pályázatát, ajánlva neki helyette egy kettősvak, placebokontrollált kísérletet. Sclafani szerint egy ilyen kísérlet ebben a szakaszban túl korai lenne, túl sok ismeretlen technikai, betegkiválasztási tényezővel és utókövetési kezeléssel.

A kutatás teljes feladása helyett otthagyta a SUNY Downstate-et és egy ambuláns központba ment át, ahol – ahogy elmondta – „évente ezer beteget” értékelhet ki.
„Ez a szörnyű betegség vett rá, hogy elhagyjam a praxisom” – mondta.

Benenati arra is rámutatott, hogy a sebészeket már akkor is „cowboynak” csúfolták, amikor az azóta bevett kezelések még nem voltak gyakoriak. „Mi voltunk a cowboyok, amikor elkezdtük a vénaplasztikát, mi voltunk a cowboyok, amikor bevezettük a TIPS-et [vénasztent beültetése a májba, a ford.], mi voltunk a cowboyok, amikor elkezdtük a stroke kezelését” – emlékeztette a résztvevőket.